Az egyik pillanatban még önfeledten ugrálsz a gyerekekkel. Énekeltek, táncoltok és azon mosolyogsz micsoda problémát jelent egy 4 évesnek, hogy a vizilovas matrica a pólójára vagy a nadrágjára kerüljön. 

Felpörögve, életvidáman érsz haza a foglalkozás után és szembesülsz azzal az emaillel, amiről később bebizonyosodik, hogy a saját cyber temetésedre érkezett meghívód volt. Pár perc alatt gyakorlatilag el is hamvasztottak. Táblát már nem tudtak kitenni, hogy aki keres tudja mi történt és megemlékezzen rólad. Nem, gyakorlatilag megsemmisültél és várod az embereket, hogy észrevegyék, hogy már nem létezel. 

De miért kezd egy gyerekekkel foglalkozó pozitív anyuka egy blog bejegyzést ilyen negatívan?

Feltörték a fiókom és olyan tartalmat posztoltak a nevemben, aminek hatására megtörtént a “nullával osztás”. Visszavonhatatlanul, igazságtalanul és reménytelenül…

Szolga-Tóth Melinda és a hAngol, átmenetileg vagy örökké, ebben a valóságban, megszűnt létezni. 

Sokan mondhatják, hogy csak 3 év…csak 2000 követő…csak egy kis vállalkozás…hogy ennél sokkal többet lehet veszíteni, hogy sokkal nagyobb károk érhetik az embert vagy egy nagyobb vállalkozást… Lehet…minden nézőpont kérdése. De két kisgyerek mellett egy álom megvalósításának kő kemény munkája csordogál jelen pillanatban lefelé, a hamvaimat őrző urna aljába. Értékes tartalommal, csoportokkal, eseményekkel, visszakereshetetlen követőkkel, csalódottan engem váró gyerekekkel…gyakorlatilag szinte mindennel…

Van, aki hisz még abban, hogy csak “kómába” estem, és megtalálja azt a jogi utat, ami fel tud ébreszteni és kiderül, hogy a temetés, csak egy rossz álom része volt. És mivel nem vagyok hajlandó feladni, így én is a kómára szavazom. 

Nem akarom elfogadni, hogy holmi program vagy átjátszható rendszer miatt egy gombnyomással kitöröljenek. Hogy egy ekkora cégnek ne számítson, hogy igazságtalanság történt, méghozzá az ő hibájukból és ennek én igyam meg a levét és őket meg pont ne érdekelje.

Nem! Nem fogom az álmom és a munkámat beleengedni az urnába. Ha kell, más eszközt és platformot találok, de hiszem, hogy a sok sok mosolygó törpe és a szerető ölelések nem befagyaszthatóak holmi közösségi oldalba. Az hús, vér és szív. Nem kell hozzá technika, csak egy őszinte gyerek szeretete és egy szívből éneklő “angol néni”, aki nem fogja feladni.

Rendületlenül piknikezünk tovább és hangosan, boldogan kiabáljuk a nagyvilágnak, hogy mi hiszünk a rózsaszín álomvilágban.

Kedves szeretett profilom, neked ezt üzenem addig is: 

“Aludj csak…én álmodom tovább…”

Várlak a hAngol weboldalán és a hAngol youtube csatornáján, ami senki másé, csak a miénk!