Igen…kizárólag azért nem blogoltam hónapok óta, mert túl sokat jártam edzeni, koptattam a szolibérletem és vigyáztam, hogy a karácsonyi hópelyhek a körmömön el ne mosódjanak…
Ezekre mind rengeteg időm volt, mert nem nyaltam be az összes lehetséges bölcsisvírust az óráimon és nem fertőztem szét az egész családot, elérve még a szegedi rokonságot is.
Igen, az év utolsó 2 hónapja hatalmas nyugalomban telt, így a karácsonyi időszakra teljes átszellemüléssel tudtam készülni és nem borultam ki a 2 hetes ovimentes időszakon.
Gondolom az összes Anyuka társam rengeteget aludt és pihent abban a 2 hétben és mindenki nagyon szomorúan kelt fel Január 3-án, amikor mély fájdalommal engedte a kiválasztott intézménybe imádott kis porontyát. A következő tanmese sem lesz ismerős senki számára, hisz mi sosem mondanánk ilyet…mi mind minta Mamik vagyunk 😉
- Anyuci…hol van a pingvinem??? Nélküle nem megyek oviba. Ő lesz ma az alvós barátom.
- Kisfiam…ne csináld ezt velem! Fél órás késésben vagyunk, nekem 15 perc múlva kezdődik az órám és rajtad még mindig nincs ruha. Vigyük a másik barátot, amit kaptál karácsonyra.
- Neeeeeeeem!! – üvöltés, krokodil könnyek….hiszti stb- én csak a kis pingvinnel fogok menni, megígérted, hogy ma azt vihetem!
- (Anya amit ígér az úgy lesz felkiáltással-Anya önkívületi állapotban, a kistesó miatt teljes kialvatlanságban- kutatja a lakást a maximum 5 cm nagy pingvin megtalálásáért…közben biztos mond ezt azt-bár, hogy mondana, hisz minta anya…de a cél, hogy meglegyen az a drága kis teremtmény…)
- Anyuci…megvan! Itt volt a zsebemben! – remek Anyu megnyugszik és lehet is indulni…
Ovi utáni idill…a reggeli füst rég elszállt…nyugalom béke…Anyu játszik a két fiúval a földön
- Anyuci, hol van a kicsi pengum?
- Most ezt komolyan kérdezed megint??
- Jajj…nyugi Anyuci…nem az, amit reggel idiótának neveztél, hanem az a nagyon kicsi….tudod!
Anyuci magába néz és egy hatalmasat nevet a kicsi kincse őszinte ártatlan mondatán :)))
Boldog Nyugalmas Újévet Mindenkinek 🙂