Anyu a pihentető karácsony után

Igen...kizárólag azért nem blogoltam hónapok óta, mert túl sokat jártam edzeni, koptattam a szolibérletem és vigyáztam, hogy a karácsonyi hópelyhek a körmömön el ne mosódjanak… Ezekre mind rengeteg időm volt, mert nem nyaltam be az összes lehetséges bölcsisvírust az óráimon és nem fertőztem szét az egész családot, elérve még a szegedi rokonságot is. Igen, az év utolsó 2 hónapja hatalmas nyugalomban telt, így a karácsonyi időszakra teljes átszellemüléssel tudtam készülni és nem borultam ki a 2 hetes ovimentes időszakon. Gondolom az összes Anyuka társam rengeteget aludt és pihent abban a 2 hétben és mindenki nagyon szomorúan kelt fel Január 3-án, amikor mély fájdalommal engedte a kiválasztott intézménybe imádott kis porontyát. A következő tanmese sem lesz ismerős senki számára, hisz mi sosem mondanánk ilyet...mi mind minta Mamik vagyunk ;) Anyuci...hol van a pingvinem??? Nélküle nem megyek oviba. Ő lesz ma az alvós barátom. Kisfiam...ne csináld ezt velem! Fél órás késésben vagyunk, nekem 15 perc múlva kezdődik az órám és rajtad még mindig nincs ruha. Vigyük a másik barátot, amit kaptál karácsonyra. [...]

2019-01-07T23:29:23+00:002019.01.07.|Blog|

Tanmese: a család és a reklám

Aki már vállalkozott, az pontosan tudja milyen elindítani egy új businesst. Kialakítani azt a képet, amit magadról és a vállalkozásról szeretnél mutatni. Nem kicsi energia, idő és pénz, mire valami elkezdődik és úgy igazából beolajozódik. Ennek érdekében sok mindenre képes az ember és vészesen figyel a részletekre. Következő tanmesénkből kiderül, hogy tudjuk vállalkozásunkat még jobb színben feltüntetni közeli családtagjaink igyekvő segítségével “Hétfő délelőtt van...nemsokára kezdődik a hAngol… nagymama vigyáz a törpire, de kitaláljuk, hogy milyen jó lenne, ha ők is csatlakoznának, hisz ez a reggeli óra, úgyis a mini mazsoláknak van…Remek ötlet! Megbeszéljük, hogy a teremben találkozunk. Le is zajlik az óra, nagymama és unoka is nagyon szépen viselkedik, mosolyogva, ügyesen csinálják a jó reklámot anyucinak… A rendkívül kedves aranyos új anyuka is nagyon jól érezte magát porontyával együtt. Megbeszéltük, hogy mostmár mindig jönnek, ha tudnak. Cuccolás...kis beszélgetés...nevetgélés...stb. és lassan elválnának útjaink. Majd megszólal az anyuka: ‘Jajj...hol a telefonom? Az előbb még itt volt, de most köddé vált’ Nagy keresésbe fogunk...majd ugye a jó öreg ‘megcsörgetlek mindjárt’ módszerre kerülne a [...]

2018-10-11T22:04:41+00:002018.10.11.|Blog|

Teljes megbuggyanás…unatkozás? hát gitározás!

“Egyik kicsi, másik pici”. Hangzik a nagy igazság. Ez azt jelenti, hogy kiskorkülönbséggel gyerekeket vállalni pofon egyszerű és nagy szabadsággal jár. Van időd mindenre!!! A hajad mindig ápolt, a fogkeféddel rendszeres a kapcsolatod, jókat alszol és sosem eszel kapkodva félig megrágott kenyérhéjat, mert ínyenc salikat tudsz magadnak gyártani és egészségeset enni. Hát igen...én is pont így jártam. Két picurka fiúcska mellett, túl sok időm volt, így nekivágtam a vállalkozó életnek. Például a ma estém igen extra jól alakult, hisz a 2 huligán fél 10-re már el is aludt. A lakást 2 óra alatt össze is lapátoltuk, kieceteztem a vízforralót, cumisüvegek éjjelre bekészítve és mivel egy nyugodt hétvégét zártunk, egy kora esti zuhanyozás is belefért napzárásra. Most fent a lábam, csönd van, tiszta vagyok és már kezdhetek is dolgozni. Katartikus élmény, hogy ennyi mindenen túl vagyok és még csak 23:55 van. Mivel ilyen jól alakulnak mostanában napjaim és időmilliomosnak érzem magam, úgy döntöttem, hogy üres óráimat ki kéne tölteni, valami igen hasznossal. Igen...biztos a sok alvás teszi...de úgy döntöttem, megtanulok gitározni [...]

2018-10-07T22:46:52+00:002018.10.07.|Blog|

Anya dolgozója, avagy egy óriás járóka esete

Anyuci, mostmár mindig megyek majd veled angolra. De cukikám, te a nagyoviban vagy, amikor én a piciknek tartom reggel az angolt...de persze délután néha el tudsz velem jönni és akkor együtt tudunk játszani. Jajj...nem….nem úgy gondoltam, hanem védésből… Védésből? :) Mert meg akarod védeni Anyát? Ez nagyon kedves dolog! :) Igen Anyuci...megvédelek, hogy nehogy megijedj, ha valaki véletlenül németül beszélne :) Apa dolgozóját már ismerjük. Roppant izgalmas, elvileg semmihez sem lehet hozzányúlni. A tartásjavító labdákkal sem lehet focizni, és a kulcsokat sem lehet összekeverni, amik a fiókokból lógnak ki. Nem...sajnos ott minden jó ötletnek tűnő huncutság tilos. Viszont, itt van ez az új hely! Állítólag Anya dolgozója! Színes, tele van labdákkal, csörgőkkel és játékokkal. És még a szekrényben bújócskázik egy játékkonyha is… A non plus ultra pedig az, hogy Anya megengedte, hogy mindennel játszunk és kicsit újragondoljuk a rendet és a rendszert a szobában...Hmmm….Én nem tudok semmiről...nem én voltam, hanem a kicsi… ;)  

2018-10-02T13:07:33+00:002018.10.02.|Blog|

I am making dinner

“Anyuci, ez az angolos konyha nagyon menő. Jöhetek majd veled máskor is? Csinálok neked valami finomat. Nézd..a kedvenced… (majd a műanyag piritóst berakja a bögrébe)..készítettem neked narancsos kávét.” “Cukikám, this is a fork, this is a spoon and that one is a knife. Here you are” (majd odaadom neki az összeset). Mondd utánam: Thank you” “ Penk júúú Anyuci..penk júú..disz iz szpúúúúún end disz iz jelllóóó” :)) “Very good.” :)

2018-09-05T13:29:54+00:002018.09.05.|Blog|

Megvan a kulcs!

Izgultam, pedig lassan 2 éve megyek oda minden reggel. Kapukód a régi...az udvarban a kismotorok mind ismerősek, de mégis most máshogy lépek be az előtérbe. Nem Anyukaként, nem érdeklődőként, hanem újra “ dolgozó nőként” :) Felmegyek az első emeletre,de nem a pumukli csoporthoz fordulok, hanem jobbra az én kis kuckómba. Megkapom a kulcsokat! Belépek a kis 20m2-be és a teremben nem azt látom, hogy kong az ürességtől és még mennyi munka lesz vele, hanem becsukom a szemem és magam előtt látom a lelkes törpéimet, a sok mosolygós arcot és mindent amit megálmodtam. Nem késlekedem...A szekrényben már sorakoznak a bábok, képek, labdák, hangszerek és egyre jobban áll össze a kép, hogy 1 hét múlva kezdehessek.

2018-09-05T13:25:11+00:002018.09.05.|Blog|

Az első bögre

Pár éve..(van az már lassan 20 is)..még mi játszottunk ugyan azokban az utcákban. Nem is gondoltunk arra, mi lesz, ha majd felnövünk és a papás-mamás játék valóra válik, és majd a saját gyerekeinket visszük ugyan arra a játszótérre és majd arról beszélgetünk, milyen volt, amikor mi kicsik voltunk. Most itt állunk, összesen 5 gyerekkel. Mosolygunk a foltos pólóinkon, a szétnyomott rizs darabokon a zokninkon, és azt mondjuk, hogy milyen szerencsések vagyunk. 27 év barátság után, jóban rosszban együtt… rengeteg közös élmény, nevetés és sírás. És most mit csinál? Megrígat egy bögrével! Mert tudja,hogy milyen fontos ez most nekem és szeretné tudni, hogy mellettem van és ebben is támogat. :) Nagyon köszönöm, hogy a barátnőm vagy!

2018-09-05T13:03:33+00:002018.09.05.|Blog|