Anyuci, mostmár mindig megyek majd veled angolra. De cukikám, te a nagyoviban vagy, amikor én a piciknek tartom reggel az angolt...de persze délután néha el tudsz velem jönni és akkor együtt tudunk játszani. Jajj...nem….nem úgy gondoltam, hanem védésből… Védésből? :) Mert meg akarod védeni Anyát? Ez nagyon kedves dolog! :) Igen Anyuci...megvédelek, hogy nehogy megijedj, ha valaki véletlenül németül beszélne :) Apa dolgozóját már ismerjük. Roppant izgalmas, elvileg semmihez sem lehet hozzányúlni. A tartásjavító labdákkal sem lehet focizni, és a kulcsokat sem lehet összekeverni, amik a fiókokból lógnak ki. Nem...sajnos ott minden jó ötletnek tűnő huncutság tilos. Viszont, itt van ez az új hely! Állítólag Anya dolgozója! Színes, tele van labdákkal, csörgőkkel és játékokkal. És még a szekrényben bújócskázik egy játékkonyha is… A non plus ultra pedig az, hogy Anya megengedte, hogy mindennel játszunk és kicsit újragondoljuk a rendet és a rendszert a szobában...Hmmm….Én nem tudok semmiről...nem én voltam, hanem a kicsi… ;)  

“Anyuci, ez az angolos konyha nagyon menő. Jöhetek majd veled máskor is? Csinálok neked valami finomat. Nézd..a kedvenced… (majd a műanyag piritóst berakja a bögrébe)..készítettem neked narancsos kávét.” “Cukikám, this is a fork, this is a spoon and that one is a knife. Here you are” (majd odaadom neki az összeset). Mondd utánam: Thank you” “ Penk júúú Anyuci..penk júú..disz iz szpúúúúún end disz iz jelllóóó” :)) “Very good.” :)

Izgultam, pedig lassan 2 éve megyek oda minden reggel. Kapukód a régi...az udvarban a kismotorok mind ismerősek, de mégis most máshogy lépek be az előtérbe. Nem Anyukaként, nem érdeklődőként, hanem újra “ dolgozó nőként” :) Felmegyek az első emeletre,de nem a pumukli csoporthoz fordulok, hanem jobbra az én kis kuckómba. Megkapom a kulcsokat! Belépek a kis 20m2-be és a teremben nem azt látom, hogy kong az ürességtől és még mennyi munka lesz vele, hanem becsukom a szemem és magam előtt látom a lelkes törpéimet, a sok mosolygós arcot és mindent amit megálmodtam. Nem késlekedem...A szekrényben már sorakoznak a bábok, képek, labdák, hangszerek és egyre jobban áll össze a kép, hogy 1 hét múlva kezdehessek.

Pár éve..(van az már lassan 20 is)..még mi játszottunk ugyan azokban az utcákban. Nem is gondoltunk arra, mi lesz, ha majd felnövünk és a papás-mamás játék valóra válik, és majd a saját gyerekeinket visszük ugyan arra a játszótérre és majd arról beszélgetünk, milyen volt, amikor mi kicsik voltunk. Most itt állunk, összesen 5 gyerekkel. Mosolygunk a foltos pólóinkon, a szétnyomott rizs darabokon a zokninkon, és azt mondjuk, hogy milyen szerencsések vagyunk. 27 év barátság után, jóban rosszban együtt… rengeteg közös élmény, nevetés és sírás. És most mit csinál? Megrígat egy bögrével! Mert tudja,hogy milyen fontos ez most nekem és szeretné tudni, hogy mellettem van és ebben is támogat. :) Nagyon köszönöm, hogy a barátnőm vagy!