• Anyuci, mostmár mindig megyek majd veled angolra.
  • De cukikám, te a nagyoviban vagy, amikor én a piciknek tartom reggel az angolt…de persze délután néha el tudsz velem jönni és akkor együtt tudunk játszani.
  • Jajj…nem….nem úgy gondoltam, hanem védésből…
  • Védésből? 🙂 Mert meg akarod védeni Anyát? Ez nagyon kedves dolog! 🙂
  • Igen Anyuci…megvédelek, hogy nehogy megijedj, ha valaki véletlenül németül beszélne 🙂

Apa dolgozóját már ismerjük. Roppant izgalmas, elvileg semmihez sem lehet hozzányúlni. A tartásjavító labdákkal sem lehet focizni, és a kulcsokat sem lehet összekeverni, amik a fiókokból lógnak ki. Nem…sajnos ott minden jó ötletnek tűnő huncutság tilos. Viszont, itt van ez az új hely! Állítólag Anya dolgozója! Színes, tele van labdákkal, csörgőkkel és játékokkal. És még a szekrényben bújócskázik egy játékkonyha is… A non plus ultra pedig az, hogy Anya megengedte, hogy mindennel játszunk és kicsit újragondoljuk a rendet és a rendszert a szobában…Hmmm….Én nem tudok semmiről…nem én voltam, hanem a kicsi… 😉