Pár éve..(van az már lassan 20 is)..még mi játszottunk ugyan azokban az utcákban. Nem is gondoltunk arra, mi lesz, ha majd felnövünk és a papás-mamás játék valóra válik, és majd a saját gyerekeinket visszük ugyan arra a játszótérre és majd arról beszélgetünk, milyen volt, amikor mi kicsik voltunk.

Most itt állunk, összesen 5 gyerekkel. Mosolygunk a foltos pólóinkon, a szétnyomott rizs darabokon a zokninkon, és azt mondjuk, hogy milyen szerencsések vagyunk. 27 év barátság után, jóban rosszban együtt… rengeteg közös élmény, nevetés és sírás. És most mit csinál? Megrígat egy bögrével! Mert tudja,hogy milyen fontos ez most nekem és szeretné tudni, hogy mellettem van és ebben is támogat. 🙂

Nagyon köszönöm, hogy a barátnőm vagy!