Izgultam, pedig lassan 2 éve megyek oda minden reggel. Kapukód a régi…az udvarban a kismotorok mind ismerősek, de mégis most máshogy lépek be az előtérbe. Nem Anyukaként, nem érdeklődőként, hanem újra “ dolgozó nőként” 🙂
Felmegyek az első emeletre,de nem a pumukli csoporthoz fordulok, hanem jobbra az én kis kuckómba. Megkapom a kulcsokat! Belépek a kis 20m2-be és a teremben nem azt látom, hogy kong az ürességtől és még mennyi munka lesz vele, hanem becsukom a szemem és magam előtt látom a lelkes törpéimet, a sok mosolygós arcot és mindent amit megálmodtam.
Nem késlekedem…A szekrényben már sorakoznak a bábok, képek, labdák, hangszerek és egyre jobban áll össze a kép, hogy 1 hét múlva kezdehessek.